Tolnai Lajos

Tolnai (született Hagymássy) Lajos (Györköny, 1837. január 31. – Budapest, 1902. március 19.) író, költő, szerkesztő, református lelkész, tanár, politikus.

Tolnai Lajos portréjaTolnai a magyar irodalom és politika elfeledett, XIX. századi fekete báránya, megszámlálhatatlan irodalmi, politikai és egyházi konfliktussal a háta mögött. Móricz Zsigmond szerint: „az elsikkasztott s mégis legnagyobb magyar regényíró elme”.

Tanított a Pesti Református Főgimnáziumban (ma Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium), volt rettegett református lelkész Marosvásárhelyen, bukott képviselőjelölt Kolozsváron, számos rövid életű erdélyi és fővárosi lap alapítója, a józsefvárosi Tisztviselőtelep első telepeseinek egyike és a ferencvárosi polgári iskola (ma Bakats Téri Ének-Zenei Általános Iskola, igen, az Oscar-díjas kórusú) igazgatója.

Marosvásárhelyi lelkészi pályájának végén, 1884-ben Dr. Revolver Lajosnak nevezi névtelen cikkében egy református kollégiumi tanár a Kolozsvári Közlönyben (Apró puskatűz, avagy: ama hírhedt Dr. Revolver Lajosnak, a M. Vásárhelyi ev. ref. egyház első kóklerének hazugságaiért való meglőcsöztetése). Ő sem marad adósa az ellene hecckampányt folytató újságíróknak, vezéralakjukat, Nemes Ödönt bottal veri el az utcán. A lelkészektől nem teljesen megszokott eljárásról így ír fiának, Tolnai Bélának: „Igazán belekeveredtünk a bajokba. Kuthy uramék bandája addig pimaszkodott, míg Nemes uramat ki kellett porolnom. Most borzasztó a hecc. Ilyen eddig még nem volt. (...) Valamit bizonyosan kell fizetnem. Örömmel teszem, csakhogy megbotolhattam a kutyát!”

Néhány évvel később, 1890-ben, immár Budapesten aztán éppen orvos fiának látják el a baját a Tisztviselő Kaszinó felháborodott tagjai, miután apját nem találják. Hogy miért? Az Új föld, új szerencse című regény miatt.

A regényt Tolnai a Pesti Napló tárcarovatában közli 1890. október 3-tól (ld. Bódy Zsombor tanulmányát), a Ma dől el, megyünk-e, maradunk-e? című fejezettel kezdve. Jó néhány rész után egyszer csak elmaradnak az újabb folytatások. November 14-én Nem fog megjelenni! (jelenet a főszerkesztő úrnál) címmel gúnyos vezércikk jelenik meg a lapban a telepről érkező delegáció látogatásáról. Ezt követően azonban már csak néhány részt hoz le a Pesti Napló a regényből, az ígért egy kötetben pedig soha nem jelenik meg az Új föld, új szerencse — egészen mostanáig.